Réges-régen, a török háborúk idejében minden fegyverfogható férfi katonáskodott, a falvakban nem maradt más, csak az öregek, az asszonyok és a gyerekek.
Bihardiószegen mindig az öregek őrködtek a határban, ők vigyázták, nem jön-e a török.
Bizony, a török sokszor eljött, s ilyenkor a diószegiek elfutottak előle. A mocsár partján mentek végig, aztán egy titkos ösvényen bementek a szigetre, az meg jól elrejtette őket a török szeme elől. Odahajtották a állatokat is, ezért aztán mindig felkopott a török álla, valahányszor Diószeget meglátogatta.
Megunta ezt a török vezér, kémet küldött a faluba, az meg kinyomozta, hova menekülnek a diószegiek, amikor nyakukon a veszedelem.
De a falu bírája, András apó is megsejtette, hogy a török többet tud a kelleténél, ezért ő is résen volt. Haditervet készített a török ellen: az asszonyokkal, gyerekekkel rengeteg disznótököt hordatott össze, aztán kiadta a parancsot, faragjanak annyi gólyalábat, (a láb meghosszabbítására szolgáló farúd) ahányan vannak.
Amíg a többiek a gólyalábat faragták, András apó is fogta a kisbaltát, és a tököket faragni kezdte. Olyan szép szájat, szemet, orrot vágott, hogy gyönyörűség volt ránézni.
Ahogy javában faragtak, egyszerre felhangzott a kiáltás:
- Itt a török! Fussatok!
Megindult az egész falu a sziget felé, hajtották a marhákat, vitték magukkal a tököt és a gólyalábat.
A törökök pedig azt várták, hogy besötétedjék, akkor akarták a szigetet megtámadni. De a sötétedést várta András apó is! Kiment az öregekkel, az asszonyokkal a mocsár szélére, ott a tökfejekbe égő gyertyát rakatott, és egyet-egyet mindenkinek a fejére tett. Ezután felállította a csapatot a magas gólyalábra, végül maga is felállott, és fejére tett egy kivilágított tököt.
Hogy megijedt a babonás török, amikor a mocsár szélén óriásokat pillantott meg! Minden óriásnak villogott a tekintete, harapásra állott a kapuszája!
A török csapat úgy megrémült András apó óriásaitól, hogy mindjárt futásnak eredt, és még azt a zsákmányt is eldobta, amit másutt szerzett.
A csodálatos menekülés emlékére azt a szigetet ma is Asszonyszigetnek nevezik.
Bihardiószegi népmonda
